Mindössze 13 évesek voltak a Szécsi lányok, amikor először Böbe, majd a következő évben Saci is megnyerte „Az Én hangom” énekverseny kiskorcsoportjának döntőjét. Tehetségük feltűnt a The Voice verseny zsűrijének is és hamar belopták magukat a nézők szívébe.

 

 

 

Sziasztok lányok!

Hogyan kerültetek kapcsolatba az énekléssel és kitől örököltétek ezt a csodálatos hangot?

Saci: Én személy szerint már egész kicsi korom óta tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de ténylegesen a Moulin Rouge című filmhez köthető az elhatározás. A családunkban majdnem mindenki játszik valamilyen hangszeren, ráadásul anyukám nagymamája, illetve dédnagymamája is énekesnő és karvezető volt. Talán tőlük örökölhettük a tehetségünket  :)

Böbe: Én 12 éves koromban jöttem rá, hogy ezt szeretném csinálni, amikor az egyik barátnőmmel alapítottunk egy kétszemélyes lánybandát. Dalokat írtunk együtt és hozzá szövegeket. Ettől kezdve folyamatosan énekeltem.

Honnan hallottatok „Az Én hangom énekversenyről?

Böbe: Amikor elkezdtük az éneklést, mindenféle versenyre eljártunk, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk. Aztán láttuk, hogy ezen a versenyen elismert énekesek a zsűritagok. Nagyon megtetszett, úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk magunkat.

Milyen emléketek van Békésről, a versenyről? Szereztetek-e barátokat?

Saci: Nagyon hangulatos, és baráti verseny volt. Nagyon szerettük. Sok kedves emberrel találkoztunk :) A város is gyönyörű. Békés megyét amúgy is nagyon szeretjük, mivel Békésszentandrásról származik édesapánk családja. Van ott egy kis parasztházunk, ahova nyaranta lejárunk.
Több hasonló versenyen vettünk részt, de ezt szerettük a legjobban, mert a zsűri azonnal véleményezte a produkciókat és nyílt volt a szavazás. Az eredmények híven tükrözték a fellépők tudását, hiszen a zsűri szakmai hozzáértése színvonalassá tette a megmérettetést.

Elindultatok a The Voice tehetségkutatón, amin szépen meneteltetek előre adásról adásra. Adott –e valamiféle önbizalmat a békési verseny?

Böbe: Sok tapasztalatot szerezhettünk, de még rengeteget kell fejlődnünk. Nagyon nagy sikernek éltük meg azt, hogy viszonylag messzire eljutottunk egy olyan versenyben, ahol mi voltunk a legfiatalabbak. Persze, a békési verseny sokat segített. SzabóZé - az egyik békési zsűritag - tanácsára járunk azóta is Magyar Hajnal énekiskolájába.

Milyen érzés volt ennyi ember előtt énekelni és a tv-ben szerepelni?

Saci: Én alapjáraton nagyon izgulós vagyok a színpadon, pláne ha ennyi ember előtt kell énekelni. Az egyik fő célja a versenyen való indulásunknak az volt, hogy leküzdjük a gátlásainkat. Ezen a téren óriási segítség volt a Voice, és azon keresztül, az emberek szeretete.

Visszanéztétek magatokat a Voice után?

Böbe: Persze, általában a saját hibáiból tanul az ember, ezért mindig megnéztük, hogy mit rontottunk el, és miként lehetne azon javítani.

Mi a közeli és a távlati tervetek az énekléssel? Cd kiadása, turné, saját dalok?

Böbe: Szeretnénk még sokat tanulni és fejlődni zenei téren. Elsősorban zenészek szeretnénk lenni, akik a saját dalaikat adhatják elő. Nyilván ehhez még sok-sok év tanulás szükséges, de még fiatalok vagyunk. Az, hogy lesz- e valamiféle megjelenésünk, a műsor után egy ideig nem csak rajtunk múlik. Remélhetőleg lesz.

Hogy vagytok manapság, miként telnek a napjaitok?

Saci: Lassan, de biztosan visszaszokunk a régi kerékvágásba. Visszamentünk a suliba, megpróbáljuk behozni a lemaradást. Ezek mellett persze folytatjuk a zenei vonalat is :) Zongora és énekórákra járunk, dalokat írunk.

Láthatunk titeket „Az Én hangom” énekversenyen? Eljöttök kicsit nosztalgiázni?

Nézőként is szívesen elmegyünk, de miután felkértetek bennünket a zsűrizésre is, így most mi fogjuk értékelni a jelentkezőket. Nagyon jó lesz a régi versenytársakkal találkozni, felidézni a régi emlékeket.  :)

Köszönöm az interjút!

Rendezvényeink

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6