Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek van munkája, de ez is problémát szül. Ki az, aki nyolc órás munkából képes eltartani családját? Feltételezem, hogy a késő estig tartó és a hétvégi munkával nem vagyok egyedül. A családunkért dolgozunk, de vajon mennyit lehetünk velük?
Vannak az életünkben különleges értékek, az egyik ilyen az emberi kapcsolatok, ezen belül is különlegesnek számít a gyerekeinkhez való viszonyunk. A másik szülőtől el lehet válni – erre sajnos számos példa van – de gyerekeinktől nem, ez a kapcsolat életünk végégig szól.
Kérem, engedjenek meg egy kis személyes kitérőt. Én négy gyermek édesapja vagyok, a legidősebb 31, a legfiatalabb 15 éves. Ha visszapillantok az elmúlt évtizedekre, a maradandó élményeim a közös kirándulások, a diplomaosztók, a név- és születésnapok voltak. Tehát az az idő, amit gyerekeimmel töltöttem.
Közeleg május 29. gyereknap. Vajon ezen a vasárnapon is dolgozik, a családi házát javítja, vagy a konyhakertben kapál? Avagy kijönnek Dánfokra, a családi piknik és gyermeknapra? Vajon egy családi programhoz nem Dánfok a legmegfelelőbb a fáival, a zöld fűvel és a homokos vízparttal? A szervezők gondoskodtak közös játékokról és színpadi műsorról. Mi kell még ahhoz, hogy családjával is jól érezze magát? Nem szükséges egy fillért sem költenie: nincs belépő, az enni- és innivaló pedig elfér egy kosárban.
Milyen jó lesz majd évek, évtizedek múlva visszaemlékezni a 2011-es dánfoki gyermeknapra, ahol a természetben, kötetlenül, szabadon együtt lehetett a család. Ahol semmi sem zavarta Önöket, csak egymásra figyelhettek. Ahol volt idő rá, hogy mélyen egymás szemébe nézzenek, és kitalálják, hogy abban a pillanatban a másik mit szeretne, és anélkül, hogy kimondaná, teljesítik a vágyát. Igen, ez lesz az a pillanat, amire jó lesz emlékezni.
Ezért jöjjenek ki május 29-én délelőtt 10 órára Dánfokra!
Molnár Lajos
