A nemzetközi fuvolakurzus és a nemzetközi vonószenekari tábor művésztanárai június 21-én 19 órától Hétkrajcár címmel jótékonysági hangversenyt adnak a békési Szentháromság Plébániatemplomban. A föllépők: S. Dobos Márta hegedűművész, Papp László gordonkaművész, Kancsár Vera zongoraművész és Matuz István fuvolaművész, akinek előadói, pedagógiai és zeneszerzői munkásságát tavaly Kossuth-díjjal ismerték el. Ő vezette be a fuvolajátékban a folyamatos légzést és a permutáción (meghatározott sorrenden) alapuló ujjrendet.
– Körülbelül húsz évvel ezelőtt kezdtem a hangszeremre kisebb darabokat, etűdöket komponálni, hogy megmutassam, milyen új hangzásokat lehet a fuvolán előállítani. Ezekből egy összefoglaló cd is megjelent a Hungarotonnál. Rengeteget voltam külföldön, oktattam Párizsban, Brüsszelben, Liége-ben, Gentben, Amszterdamban, Thessalonikiben, Murciában, Bilbaóban, Sao Paulóban, Madridban, Aachenben, Münchenben, Frankfurtban, Londonban, de 1968 óta tulajdonképpen folyamatosan tanítok Debrecenben és persze szólista vagyok mindenütt Európában és Amerikában is – fogalmazott Matuz István.
A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanáraként úgy látja: mintegy másfél évtizeddel ezelőtt örvendetes decentralizáció kezdődött a magyar zenei életben azzal, hogy vidéken zeneakadémiai tagozatok létesültek. Majd ezek a felsőoktatás modernizációjával karokként a pécsi, szegedi, miskolci, debreceni, győri egyetemekhez csatlakoztak.
A színvonal véleménye szerint kizárólag a tanári kartól függ, Debrecen e tekintetben megállja a helyét. Matuz István azért is maradt a cívisvárosban, mert hite szerint vidéken is lehet magas minőségű zenei életet élni. Sok a tehetség, kevés lenne csak egy budapesti intézmény. A zenét tanulók száma nagy, a bolognai szerződésnek köszönhetően egyre többen választhatnak a továbbképzéshez külföldi egyetemet és aki tehetséges, a határok nyitottsága miatt akár állást is talál.
Matuz István 1970-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjasként folytatta tanulmányait 1970 és 1972 között a brüsszeli konzervatóriumban, ahol a Prix Superieur diplomát nyerte el. 1978 és 1982 között a párizsi központú, Pierre Boulez által irányított Institut de Recherche de Coordination Acoustique (IRCAM) ösztöndíjasa volt.
Forrás: kultura.hu
