Meister Éva színművésznő Psalmus Hungaricus címmel tart előadóestet június 24-én 18 órai kezdettel a Békés Városi Püski Sándor Könyvtárban. A műsor a magyarok szabadságvágyáról és harcairól szól, a Rákóczi-féle szabadságharctól napjainkig. Részletek hangzanak el: Ady Endre, Albert Camus, Dsida Jenő, Gyulai Pál, Petrás János (Kárpátia), Petőfi Sándor, Székely János, Teleki Pál, Wass Albert műveiből, kuruc-, katona- és népdalok kíséretében.
– Mit tart szem előtt, amikor egy irodalmi előadás anyagát összeválogatja?
– Az estjeim témája különböző. Az első, a romániai 1989-es forradalom előtt készült, és előtte két héttel került bemutatásra Magyarországon (címe: Csöndes kiáltvány a vesztesekért). Erdélyi költők verseiből és táncház-zenéből állítottam össze, és arról szól, hogy hogyan nem szabad elhagyni a szülőföldet. Sok magyar sok történelmi pillanatban kényszerült arra, hogy elhagyja szülőföldjét, és jó, ha előre tudja, mivel számolhat idegenben. Ez akkor is érvényes, ha az ember anyanyelvi közegben marad – én megéltem ezt az életérzést. Következő előadásom Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámája volt. Árva Bethlen Kata Olthévízen élt, ahonnan én származom, s az ottani lelkész kért meg, hogy egy nemzetközi konferenciára készítsem el ezt az előadást. A harmadik egy sanzonest volt, Kék Angyal címmel. Szerettem volna megmutatni, hogy én ezt is tudom énekelni. A Psalmus Hungaricus úgy készült, hogy egy régi ismerősöm felkért, készítsek egy előadást a Hősök Napjára.
– Az Ön munkásságára erős magyarságtudat jellemző…
– Négy előadásból három a magyar nemzetért, a magyar nemzethez szól. Ezért is lettem színésznő: nemzetemért akarok tenni. Kultúránkat fogom támogatni, amíg élek.
– Hogyan élte meg az Erdélytől való elszakadást?
– Elhagyni a szülőföldet mindenkinek egy nagy törést jelent, még akkor is, ha a Kárpát-medence közös hazánk. Ha valaki a Székelyföldről átköltözik, mondjuk Sopronba, azt is nagy törésként fogja megélni. Megérzi azt is, ha csak egyszerűen más városba költözik. Ha valaki elmegy a Kárpát-medencéből a nagyvilágba, még nehezebb megmaradni magyarnak, feldolgozni a traumát. Nekem is nehéz volt elhagyni azt a falut, ahol születtem. Egy szűk közösségben az ember védett. Magyarországon rendkívül sok jóakaratú, segítőkész, derék emberrel találkoztam, s mégsem találtam meg azt, amit otthon hagytam.
– Pótolja-e a munkássága ezt a honvágyat?
– Valószínű, hogy ezek az előadások nem születtek volna meg, ha egy magyarországi színházhoz kerülök. Így rákényszerültem arra, hogy ne adjam fel a szakmámat, amit diákkorom óta szerettem volna csinálni. Mivel nem volt színházam, teremtettem magamnak egyet. Ez nem pótcselekvés, hanem magától jön. Úgy érzem, ezzel tartozom a magyarságomnak, népemnek, azoknak, akik közül eljöttem és akikhez eljöttem. Ez sorsom és küldetésem.
– Egyik riportban arra utalt, hogy igen fontos a fiataloknak visszaadni a magyarságtudatot. Ön szerint mi lehet a megoldás?
– Az erdélyi fiataloknak, talán még megvan a magyarságtudata, mert viszonylag konzervatív közösségben élnek, és főleg a szülők alakítják értékrendjüket. Magyarországon nem vették észre idejében, hogy ők is meg kell küzdjenek a magyarságtudatukért. De most, talán Magyarországon is kezd megmozdulni a magyarság. Azok a magyar érzelmű emberek, akik különböző szövetségekbe tömörülnek, mint például történelmi egyesületek, íjászok egyesülete stb., a régi, honfoglalás előtti és utáni történelmi eseményeket, harci eszközökkel való bánásmódot, ősi magyar szokásokat oktatják a fiataloknak. Találkozókat szerveznek, fenntartják a kapcsolatot az erdélyi magyarsággal, és felébred bennük a magyarságtudat, hogy jó dolog magyarnak lenni. E cél érdekében az oktatásba vissza kell hozni a magyar nyelv tiszteletét és történelmünk ismeretét. A gyermekeket meg kell arra is tanítani, hogy lelkesedéssel fogadják nyelvünket és történelmünket. Ebben nekünk, színészeknek is, nagy felelősségünk van, mert sok múlik azon, hogy mit adunk át a következő generációnak. Éppen ennek érdekében teremtettünk egy virtuális közösséget az interneten, aminek célja a magyar kultúra terjesztése. Innen azóta tovább is léptünk, mivel igény volt a személyes kapcsolatokra is, és egy alapítványt hoztunk létre. Kulturális híd létrehozása a célunk a világban szétszóródott és az otthoni magyarság között; a diaszpórában élő második és harmadik generációt is szeretnénk megérinteni. Címünk: www.erdelyimagyarok.com .
(Forrás: Híradó, 2010. december 8., Svédországi Magyarok Országos Szövetsége lapja)