Számos pikantériát tartogató, világhírű darabnak lehet szemtanúja a békési közönség 2011. november 15-én kedden 19 órától a Békés Városi Kulturális Központban (5630 Békés, Jantyik M. u. 23-25.).
A tavaly januárban a budapesti Thália Színházban nagy sikerrel bemutatott és azóta Budapesten és az ország számos városában is a közönség hosszantartó, zúgó vastapsával jutalmazott előadást rendezőként és az egyik főszereplőként BÁNFALVY ÁGI jegyzi, míg a címszereplőt RÉKASI KÁROLY alakítja. Rajtuk kívül olyan országosan ismert és elismert művészek is színre lépnek, mint Harmath Imre, Iván Ildikó, Uri István, Incze József és Bácskai János. Mindamellett korhű, szemet gyönyörködtető díszletek és jelmezek színesítik az előadást, amely helyzetkomikumokban bővelkedik és az egymást gerjesztő félreértések révén felejthetetlen vígjátékká érik. A darab témája örök, rólunk, mai emberekről is szól, hogy miként tudjuk érvényre juttatni leleményesen és becsületesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget anélkül, hogy vétenénk az írott és íratlan törvények ellen. Az előadás lassan félszázadik alkalommal kerül a közönség elé.
Bővebb információ: 66/411-142, 0620/459-48-08; bekesikultura@bekesikultura.hu
A kulisszák mögé a rendezővel (Bánfalvy Ági), és a címszereplővel (Rékasi Károly) tekinthettünk be! Az Abigél c. mozifilm leendő rendezője és a Barátok közt c. sorozat egyik főszereplőjel készséggel állt rendelkezésünkre.
– A Jövőre, Veled, ugyanitt 1. országos sikere után miért pont Beaumarchais darabjának bemutatására esett a Bánfalvy Stúdió választása?
Bánfalvy Ági: Régi vágyunk volt már egy klasszikus, időtálló mű színrevitele is. Személyes élmények is motiváltak a Figaro házassága bemutatása kapcsán, jelesül a főiskolán egyik vizsgaelőadásunk ez a nagyszerű darab volt, amelyben Chérubin szerepét alakítottam. Az előadás – amelyet egyébként Babarczy László rendezett – nagy sikert aratott, többünket itt kezdett el megismerni a szakma. Mindez mintha tegnap történt volna… Másrészt, amikor rövid ideig Párizsban éltem és filmeztem, – többek között Jean-Luc Godard-dal is – beleszerettem a francia kultúrába. Mindezek után egyenes út vezetett eme francia klasszikusig.
– Úgy tudom dolgozott már együtt a darab rendezője (Bánfalvy Ági) és címszereplője (Rékasi Károly). Mikorra tehető az első találkozásuk?
Rékasi Károly: Az első találkozásunk kicsit egyoldalú volt, hiszen a televízió képernyőjén keresztül figyeltem áhítattal Ági nagyszerű alakítását, az Abigélben… Azóta is ott látott, konkrét képek villannak fel számomra a szerethető, nagylelkű, őzikeszemű Torma Piroskáról, ha meghallom Bánfalvy Ági nevét. Nem is gondoltam még akkoriban, hogy egyszer partnere is lehetek majd. A pillanat azonban eljött, méghozzá a Rendőrsztori c. krimi forgatásán.
– Az előadás több, más pikantériája mellett azért is különleges mert Bánfalvy Ági – amellett, hogy főszerepet is alakít a darabban – a rendező.
B. Á: Pedig ez már nem az első rendezésem! Az Egyesült Államokban, Los Angelesben Shakespeare Vízkeresztjét rendeztem meg, ami ugyebár szintén egy klasszikus. Nagyon közel állnak hozzám az efféle darabok, hiszen mondanivalójuk örök, interpretálási lehetőségük végtelen.
– Hogyan kell illetve hogyan lehet megrendezni egy ilyen jellegű előadást 2010-ben, ahhoz, hogy ne tűnjék avittnak az interpretáció? Mit üzen a mának Figaro története?
B. Á: Mint mondottam az ilyen darabok előnye, hogy nagyon hajlékonyak és mondanivalójuk is örök. Lehetőségek tárháza áll előttünk, abból a szempontból is, hogy rávilágítsunk a darab emberközpontú voltára is. Bizonyos értelemben ez az előadás – amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza – rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre juttatni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget, anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk. A fentiek miatt tartom eszményi, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatnak a Figaro házassága színrevitelét.
R. K: Egy nemes feladat, amely kapcsán törekedni kell a mű eredeti mondanivalójának közérthető közvetítésére. Mindenesetre nem alaptalanul bíztam Ági értékítéletében, bizonyos vagyok abban, hogy erős, végtelenül szórakoztató és emlékezetes előadás szemtanúja lesz – ahogy történt ez már számtalan alkalommal országjárásunk során – a publikum Békésen is.
– Egyébként milyen emlékeket őriznek a közös munkáról?
B. Á: Az említett krimi forgatásán Karcsiban komoly, felkészült és profi gondolkodású színészt ismertem meg, akivel könnyen ment a közös munka. Egyébként a másik főszereplővel – az Almaviva grófot alakító – Harmath Imrével is nagyon szeretek dolgozni, hiszen jó humorú, kiegyensúlyozott partner. A Jövőre, Veled, ugyanitt-ben – túl a századik előadáson – már összeszokott párost alkotunk. Mindhármunkban közös, hogy hál´istennek hasonlóan gondolkodunk a szakmánkról.
R. K.: Rendkívül izgalmas feladat volt, noha bevallom sokáig nem tudtam levetkőzni azt a furcsa érzést, hogy egyik kedvenc filmszereplőm, hirtelen a partnerem lett… Aztán idővel hozzászoktam e helyzethez és nagyon szívesen emlékszem vissza az együtt töltött időre. Végtelenül profi színésznőt ismertem meg Ágiban, s idővel kiderült számos, munkánkkal kapcsolatos dologról hasonlóképp gondolkodunk.
– Miként illeszkedik a Figaro házassága a Bánfalvy Stúdió repertoárjába?
B. Á: Budapesten és az ország számtalan városában játszottuk már a darabot rendszerint nagy és zajos sikerrel, teltházak előtt, többször pótszékkel. A jelenlegi állás szerint a felkérések egyre másra sokasodnak a tavaszra is, így bizonyos vagyok abban, hogy ezen előadásunk is befutja azt a pályát, amit előzetesen csak gondolni mertünk.
– Művésznő! Járja az országot, több darabban is főszerepet alakít, rendszeresen filmezik és tanít, s igazgat saját színészképző stúdiójában, miközben egy tinédzser fiú édesanyja is. Hogy bírja mindezt?
B. Á: Köszönöm jól. Tény, nem könnyű ennyi fronton helytállni, mégis úgy érzem életem egyik legszebb és legtartalmasabb időszakát élem! Végképp igaz mindez, amióta a tanítás is hangsúlyos helyet foglal el a mindennapjaimban. Fantasztikus érzés a jövő, színészi pályára készülő nemzedékére hatással lenni! Sok örömet ad a tanítás, főként spirituális értelemben, amellett, hogy rákényszerít arra is, hogy folyamatosan képezzem magam. Nagy a felelősségem abban a tekintetben, hogy a mestereimtől és példaképeimtől – pl. Várkonyi Zoltán, Somogyvári Rudolf, Tábori Nóra vagy például Ruttkai Éva – tanultakat hitelesen adjam át növendékeimnek, hiszen mindmáig abból élek a színpadon, amit tőlük lestem el. Ennyivel tartozom soha el nem felejthető, stílusteremtő alakjuknak is.
