Navigáció

Salamon Ferenc „El van bütülve” címmel a háromszéki szólásokról, kifejezésekről tart előadást, illetve könyvét mutatja be 2011. október 25-én 18 órakor a Békés Városi Kulturális Központban. Társszervező a Múltunk a Jövőnkért Szövetség.   
 

Örök érvényű Kányádi Sándor intelme: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint…” Különösen a székely nyelvjárás jóízű szófordulatai, melyeket még Mikes Kelemen és Tamási Áron mellett oly sokan örökítettek meg irodalmi alkotásokban. „Vigyázó szemünkkel, féltő gonddal óvnunk kell e csillámló állandó szókapcsolatokat, melyeknek bölcsőjét itt Háromszéken ringatták több száz évvel ezelőtt, itt éltek, és még ma is itt 

virulnak, terebélyesednek…” – fogalmazta meg Salamon Ferenc „El van bütülve” című könyvének bevezetőjében. 
 
A szerző is vallja: „E munka fő célkitűzése az, hogy az állandó székely szókapcsolatok, kifejezések – akár valamilyen véletlen folytán (!) – kerüljenek be az összmagyar nyelvhasználat vérkeringésébe. Hitem szerint a magyar nyelv pallérozásának manapság egyik megkerülhetetlen kútfője a népnyelvből való tudatos átvétel.” Csak biztatni tudjuk azokat, akik a gyűjtést folytatni kívánják, hogy majdan megjelenhessen a teljes, az egész Székelyföldet átfogó, állandó szókapcsolatok gyűjteményes kiadása. Én tovább mennék, az egész Erdélyt, sőt az egész Kárpát-medence magyarlakta vidékeit felölelő kiadásra is szükségünk lenne! 
 
 Salamon Ferenc könyvében az állandó szókapcsolatok jellemvonásairól, formai és tartalmi sajátosságaikról kapunk összefogó képet, majd nyelvtörténeti visszapillantásként nyelvújító székelyek, Rétyi Péter, Apor Péter, Mikes Kelemen, Figyelmessy Fülöp, Gál Sándor, Veress Sándor, Wass Pál és Kriza János szólá-
sait, állandó szókapcsolatait olvashatjuk. A negyedik fejezetben sorakoznak a háromszéki szókapcsolatok tematikus elrendezésben. A több mint száz oldalnyi szólások szinte mindegyike egy-egy külön világ. 
 
Salamon Ferenc csokorba kötötte, és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének támogatásával átnyújtja nekünk a háromszéki illatos nyelv-virág-gyűjteményét, ránk nevethetnek anyanyelvünk fénylő szavai, archaizmusai, csiklandós körmondatai, huncutkodó állandó szókapcsolatai. Újra meggyőződhettünk róla „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni…” (Kosztolányi Dezső)