A XXXVI. Békés-tarhosi Zenei Napok idején Kékkovács Marát Peller Károly színművésszel közös produkcióban láthatjuk „Kalandozások az operettek és musicalek világában” címmel 2012. június 21-én 19:00 órától a Békési Galériában. Ennek apropójából készítettünk interjút a színművésznővel.
– Békés szülötteként nagy utat járt be és számos szakmai sikert ért el, jelenleg a budapesti Operettszínház színművésze. Szülei a városban laknak még? Ön meddig élt Békésen?
– Békésen az 1.sz.Általános Iskolába jártam zenei tagozatra. Hegedülni is tanultam 10 évig Nagyné Bánfy Judit tanítványaként és a Tóni bácsi (Fejes Antal) által vezetett Tilinkó zenekarnak is tagja voltam. Sőt, 2 alkalommal a zenei táborban is voltam. Máig őrzöm az egyik záróbulin készült képet, ahol Zalai Erika barátném discokirálynőnek, én meg egy ma már meghatározhatatlannak tűnő görkorcsolyás őrültnek öltöztem. A koncepció már rég feledésbe merült, csak a kép őrzi a humorát és a tábor feledhetetlen hangulatát. Rengeteget tanultunk a zenéről. Valami olyasmit is, ami a hétköznapok rohanásában elveszett, de a több hét állandó gyakorlás és zeneközelben élés közelebb vitt a muzsika lényegéhez és az élvezetéhez. A szüleim és az öcsém, Imi még Békésen élnek, ugyanabban a házban, ahol felnőttem. Jó hazatérni, nézni a Köröst, látni, hogy mennyit változik, fejlődik a város időről-időre, és mégis ugyanaz. A kislányom, Jázmin most 5 és fél éves. Óriási élmény neki, ha jövünk. Bodobácsot gyűjt a kertben, ágakat dobál a Körösbe, a tyúkok szelídítéséhez pedig bizton kijelenthetem, hogy ő ért a legjobban a világon.
– Mikor jött rá, hogy az Ön helye a színpadon van?
– Ithonról 18 évesen mentem el, addig csak a zenekarral tett kirándulások tudtak elcsábítani. Akkor viszont úgy éreztem, itt az idő kicsit világot látni. Nem voltam biztos benne, hogy távol maradok, és ha igen, meddig. Én még ma is békési lánynak mondom magam, pedig már félidőn túl vagyok, régebben élek Pesten. Azt, hogy a helyem a színpadon van-e, ma sem tudom igazán, csak érzem, hogy ez tesz boldoggá. Talán lehettem volna okleveles könyvelő, hiszen a Közgé-be jártam Békéscsabára vagy esetleg állattenyésztő, mert oda tényleg fölvettek Gödöllőre, de akkor már a Nemzeti (mai Magyar) Színházban tanultam és statisztáltam. Volt bennem egy vágy egy kiszámíthatóbb élet iránt, ezért is felvételiztem. Aztán az évnyitón rájöttem, hogy nekem se időm se kedvem nincs ehhez. Aznap este a Hamlet ment és én voltam a hegedűs kislány a komédiások között, a végén meg egy katona a seregben, egyetlen megszólalás nélkül. De úgy éreztem, ha ez így marad örökre, akkor is inkább ezt választom. Ma már felnőtt fejjel látom, hogy a szüleimnek milyen óriási erőfeszítés lehetett, hogy hagyják járni a saját utamat. Remélem, én is ilyen erős leszek majd, ha a lányom hasonló megmérettetésben részesít.
– A Színház- és Filmművészeti Egyetemen miért az operett-musical szakot választotta?
– Azért az operett-musical szakot választottam, mert akkor már egyre többet énekeltem, a Magyar Színház is kezdett zenés darabokat játszani, amiben már kaptam egy-egy sornyi szerepet, az énektanárom is biztatott, hát megpróbáltam. Először nem jött össze. Szinetár Miklós osztályába felvételiztem, de a 3. rostára teljesen elment a hangom, hangszálcsomó gyanút állapított meg a főiskola gégésze, szó sem lehetett róla, hogy fölvegyenek. Kémeim azt jelentették, ez volt a gond, de szerintem ez csak kegyes hazugság volt. Mindig is sejtettem, hogy egyszerűen nem voltam még oda való, tojáshéjjal a fenekemen. Operett-musical szak csak 4 évente indult, volt pár évem a következő megmérettetésre, és akkor Szirtes Tamás osztályába kerültem.
– Minek köszönheti, hogy a diploma megszerzése után azonnal szerződtette az Operettszínház, ahol kezdetét vette a karrierje?
– A főiskola után a Budapesti Operettszínházba kerültem, A muzsika hangja főszerepérét játszhattam el,és általában musical szerepekre vitt oda Kerényi Miklós Gábor direktor úr. Alapvetően a musical naiva szerepkörre szerződtetett, és eleinte ilyen típusú szerepeket játszottam főleg, de egy sérülés miatt új Lizára volt szükség a Marica grófnőben, és ekkor lehetőséget kaptam kipróbálni magam szubrettként. Ma is emlékszem, hogy a direktor úr megkérdezte, minek érzem magam inkább, primadonnának vagy szubrettnek. Azt válaszoltam, hogy fogalmam sincs, nem nagyon vagyok otthon az operettek világában. Ő azt felelte, hogy érdekes párosítás vagyok, alkatilag primadonna, habitust tekintve szubrett. És bedobott a mélyvízbe, Liza lettem a Marica grófnőben. Máig is a kedvenc szerepeim közé tartozik. Eljátszottuk számos helyen, német nyelven és magyarul is.
– Nagyon sok operettben és musicalben szerepelt, ezek közül melyek maradtak a legemlékezetesebbek és miért?
– Mindig furcsán érzem magam, ha megkérdezik, melyik az igazán kedvenc szerepem. Ugyanis mindig az, ami éppen aznap este megy. Lelkileg arra van ráhangolódva az ember egy picit egész nap. Most például úgy gondolom, hogy a Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvencem. Jelenleg nem játsszuk, de a Mozart! című musical Nannerl (Mozart nővére) szerepe is nagyon közel állt a szívemhez. Örök emlék és imádat A muzsika hangja. Jázmin már a pocakomban volt, amikor még játszottam a szerepet, általános derültségre adva okot a kollegáimnak, akik folyton cukkoltak, hogy szép kis terhes apácanövendék vagyok. A Csókos asszony első primadonnaszerepem, szülés után kaptam, amikor visszatértem dolgozni. A Menyasszonytánc Rózsija pedig talán a leginkább mennyet-poklot megjárt karakter, amit eddig játszottam, ezért szeretem. Egyszóval: sok kedvencem van.
– Jelenleg is több darabban szerepel, a Thália Színházban az Abigél című musical szereposztásban Ön alakítja Bánki Annát, az Operettszínházban, a Szépség és Szörnyetegben Bellét, a Szépséget, a Cigányszerelemben Jolánt, Dragoján unokahúgát. Emellett a magyar bort és az operettet népszerűsíti Borban a vigasz! – című gálaműsorban, ahol szintén szerepet kapott. Janza Katával, Siménfalvy Ágotával és Szinetár Dórával együtt létrehozták a nagyon sikeres Operett Angyalai elnevezésű formációt. Milyen újabb feladatokra készül?
– A következő évad nagyon izgalmasnak ígérkezik, de még nem mondanék róla semmi konkrétat. Egyelőre a nyár az, ami pontosan körvonalazódik. Négy hetes turnéra indulunk ismét A Szépség és a Szörnyeteggel Drezdába és Mannheim-be. Az évad első részét is Németországban töltöttük, München és Köln voltak a játszóhelyek. Egy nagy német iroda, a BB Promotion vette meg a produkciót, a Disney teljes beleegyezésével és támogatásával, ami óriási kihívás és lehetőség számunkra.
– Békésen Peller Károly színművésszel közösen lépnek fel. Mióta dolgoznak együtt és milyen jellegű előadásokon láthatja Önöket együtt a közönség?
– Peller Kareszt az Operettszínházba kerülésemkor ismertem meg, és ő lett az én örökös partnerem az operettekben. Ő egy igazi megszállott, rengeteget tud a műfajról, és nem csak a színpadon, hanem az egész operett-történelem a fejében van. A Marica grófnőben, Csárdáskirálynőben, Luxemburg grófjában, Bajadérban, Víg özvegyben játszottunk és játszunk együtt. Békésre egy vegyes műsorral készülünk, ami kedvenc operett és musical darabjainkból lesz ízelítő, sok tánccal, sírva vigadós és jókedvű dalokkal.
– Mik az elképzelései az elkövetkező évtizedre?
– Az elmúlt 10 év rengeteg változást és lehetőséget hozott, mind szakmailag, mind a magánéletben. Sok és változatos szerepet kaptam, remélem, ez a jövőben is így marad, mert ez tartja ébren a fantáziát és a lelket egy színészben. Magánéletben pedig a jelenlegi teljességet szeretném fönntartani. Ahogy Forrest Gump mondja, mi hárman most úgy vagyunk, “mint a borsó meg a héja”. Tudom, hogy változás nélkül nincs fejlődés, de kérem a Jóistent, hogy a változás és fejlődés mellett maradjon meg ez az áldott állapot is – fejezte be nyilatkozatát Kékkovács Mara.