A Norvég Királyi Nagykövetség és az Ibsen Ház esszéíró pályázatot hirdetett egyetemi és főiskolai hallgatók számára Nansen és Amundsen öröksége címmel 2011 végén. A pályázat fődíja egy utazás volt Norvégiába, melyet Majchrics Bence, a Debreceni Egyetem TTK vegyészmérnök szakos hallgatója nyert meg “Nansen, a szeretet modern apostola” című munkájával. Az alábbiakban az ő úti élményeiről olvashatnak.
Először hihetetlennek tűnt, hogy az Esszével Norvégiába c. pályázatot megnyertem, de még nagyobb csoda volt az, amit átéltünk az út során.
Hosszas tervezgetés után a Norwegian járatával érkeztünk Oslóba, s már a leszállás előtt rabul ejtett a táj, a természet megannyi zöldje. Szállodai szobánk ablakából az Operaház gleccserfehér tömbje hívogatott, így rögtön indult a felfedezés. Turisták, zenekar, szaladgáló gyerekek és üldögélő fiatalok töltötték be élettel a tipikusan északi épületet.
Másnap OSLO becserkészése volt a cél. A főutca, a Karl Johans gate mentén sorakoznak a főbb látványosságok: a Parlament, a Nemzeti Színház és a királyi palota. Ezek mind 19. századi épületek, szerény, nem hivalkodó külsővel. Közöttük szobrok, virágos parkok és szökőkutak. A felújítás alatt álló egyetem Munch-képei és a Városháza freskói értékeket ábrázolnak: múltat, jövőt, tevékeny életet; főleg vízkék színekkel.
A nap attrakciója azonban a Bygdøy-félsziget volt. Egy háromszög alakú épület rejti a híres sarkkutató hajót, a Framot, amely először Nansen északi-, majd Amundsen déli-sarki expedícióját szolgálta. A teljes hajótest bejárható, a kormánykeréktől a legénység életteréig. Körben makettekből, relikviákból, filmekből tárul fel a hajó és a felfedezők históriája. Egy kis ajtó mögött a sarkkutatók életkörülményeit szimulálják: hideg és félelmetes hangok fogadtak. A Vikinghajó Múzeumban három, az agyagos föld által konzervált hajó és az azokon talált, gyönyörűen faragott tárgyak (szánok, szekér) láthatók.
Visszatérve a városba, a Vigeland park szoborcsoportjai egy hosszú sétányra vannak felfűzve: Híd, Szökőkút, Monolit, Életkerék. A meghökkentő szobrok mélyen el is gondolkodtatnak. Az emberi életutat, az érzelmeket elevenítik meg; nem egyediek, inkább általánosítanak.
A főváros a művészetek és parkok nagyszerű kavalkádját nyújtotta, ezért a következő napon a természeti látnivalókat választottuk. A NORVÉGIA DIÓHÉJBAN program úgy vitt el Bergenbe, hogy a nyártól a télig, a síkságtól a hegyekig és a fjordokig mindent érintettük. Először félő volt, hogy ebből alig látunk majd valamit a szakadó eső miatt, de éppen a látványos, hófoltos részektől kisütött a nap. Mélyzöld erdők, havas fennsíkok, kopár, meredek falak, vízesések, apró, magányos faházak, tavak, patakok tapasztottak az ablakhoz, és 1200 méter magasságban irigykedve néztük a biciklis turistákat, akik ezt a csodát lassabban élvezhetik. Myrdal állomáson szálltunk át a hegyi vasútra, ami a 800 méterrel mélyebben fekvő Flåmba tartott, de micsoda lélegzetelállító tájon! Völgyek, szurdokok, vadregényes erdők, alagutak között. A Kjosfossen-vízesésnél kiszálltunk, itt a görög szirén norvég párja, a huldra csábítgatta a férfiakat táncával és énekével.
Flåmból kétórás hajóút következett a V alakban egymásba érő Aurlands- és a szűk Nærøy-fjordon. A zöldben pompázó hegyek és a kopár sziklafalak még magasabbak és meredekebbek lettek, hósapkájuk továbbra is világított, ezek táplálták a vízesések dús zuhatagait, a nap sütött, a fjord kékjét lassan szelte a hajónk. Gudvangenben buszra szálltunk, s akkor ért csak meglepetés! Hajtűkanyarokkal sűrűn szabdalt, meredek úton ereszkedtünk lefelé, és minden látványos ponton megálltunk, hogy az elénk táruló csodás, szűk völgyben gyönyörködhessünk. A túra végén Vossból a fjordok és hegyek kapujaként emlegetett városba, Bergenbe vitt a vonat, és utunkat szivárvány kísérte.
BERGEN már a 4. nap volt! A zöld tornyú Domkirkében élő orgonazene fogadott. A Bryggen elején a Hanza Múzeum a kereskedők életmódját mutatja be. Zárható fakuckókban aludtak, s mindenütt bőrvödrök, szárított hal, eredeti számadások. A közeli Schøtstuenében étkeztek, találkoztak a kereskedők. Itt még kályha is volt, ami most, nyáron is jó meleget adott, biztosan azért, hogy az esernyők városában megmelegedhessen a fáradt turista.
Igaz, fújt a szél, ám ragyogóan sütött a nap, így a Fløyen-hegy következett, ahova sikló húzott fel, meseszép kilátással már a meredek úton is. A teraszról a város, az öböl, a szigetek és hegyek látványa, a hihetetlen szín- és formavilág sokáig fogva tartott.
Oslóban nem jutott időnk a várra, Bergenben nem hagyhattuk ki. Az erődöt park övezi, ágyúkkal, sétánnyal, kilátóval a kikötőre. Visszasétálva, a Bryggen színes, egymás mellé préselt faházai a Hanza-kereskedők világába, közöttük a kis sikátorok a középkorba röpítettek, csak a turistacsalogató éttermek és butikok rántottak vissza a mába, és a Torget forgataga, ahol minden kapható, amit a tenger nyújtani tud. Innen egy széles utcán tartottunk az Egyetemi negyedig. Az egytornyos Szent János-templom zárva volt, pedig igen magasra kaptattunk fel miatta. Ám kárpótolt a színház előtti és a nyolcszögletű tóhoz vezető füves-virágos, parkosított sétány, ahol fiatalok sütkéreztek a napon.
Egy kis céltalan bolyongás után, késő este indult a vonatunk OSLÓba. Költségkímélő megoldás, és nézelődni is lehet, hiszen éjszaka nem sötétedik be teljesen. A repülőn elaludtam a fáradtságtól.
Újra itthon vagyok, de hiszem, hogy még egyszer eljutok Norvégiába. Az élményeket szó vagy fotó nem tudja közvetíteni, ezt a csodát az érzékekkel lehet csak befogadni. A norvég emberek nyugalma a természetközelségből is táplálkozhat, amit ez a gyönyörű ország nyújt számukra. Kívánom mindenkinek, hogy egyszer jusson el Norvégiába.
Hálásan köszönöm az utat a Norvég Királyi Nagykövetség és a Békés Megyei Ibsen Kulturális Iroda minden dolgozójának.
Hosszas tervezgetés után a Norwegian járatával érkeztünk Oslóba, s már a leszállás előtt rabul ejtett a táj, a természet megannyi zöldje. Szállodai szobánk ablakából az Operaház gleccserfehér tömbje hívogatott, így rögtön indult a felfedezés. Turisták, zenekar, szaladgáló gyerekek és üldögélő fiatalok töltötték be élettel a tipikusan északi épületet.
Másnap OSLO becserkészése volt a cél. A főutca, a Karl Johans gate mentén sorakoznak a főbb látványosságok: a Parlament, a Nemzeti Színház és a királyi palota. Ezek mind 19. századi épületek, szerény, nem hivalkodó külsővel. Közöttük szobrok, virágos parkok és szökőkutak. A felújítás alatt álló egyetem Munch-képei és a Városháza freskói értékeket ábrázolnak: múltat, jövőt, tevékeny életet; főleg vízkék színekkel.
A nap attrakciója azonban a Bygdøy-félsziget volt. Egy háromszög alakú épület rejti a híres sarkkutató hajót, a Framot, amely először Nansen északi-, majd Amundsen déli-sarki expedícióját szolgálta. A teljes hajótest bejárható, a kormánykeréktől a legénység életteréig. Körben makettekből, relikviákból, filmekből tárul fel a hajó és a felfedezők históriája. Egy kis ajtó mögött a sarkkutatók életkörülményeit szimulálják: hideg és félelmetes hangok fogadtak. A Vikinghajó Múzeumban három, az agyagos föld által konzervált hajó és az azokon talált, gyönyörűen faragott tárgyak (szánok, szekér) láthatók.
Visszatérve a városba, a Vigeland park szoborcsoportjai egy hosszú sétányra vannak felfűzve: Híd, Szökőkút, Monolit, Életkerék. A meghökkentő szobrok mélyen el is gondolkodtatnak. Az emberi életutat, az érzelmeket elevenítik meg; nem egyediek, inkább általánosítanak.
A főváros a művészetek és parkok nagyszerű kavalkádját nyújtotta, ezért a következő napon a természeti látnivalókat választottuk. A NORVÉGIA DIÓHÉJBAN program úgy vitt el Bergenbe, hogy a nyártól a télig, a síkságtól a hegyekig és a fjordokig mindent érintettük. Először félő volt, hogy ebből alig látunk majd valamit a szakadó eső miatt, de éppen a látványos, hófoltos részektől kisütött a nap. Mélyzöld erdők, havas fennsíkok, kopár, meredek falak, vízesések, apró, magányos faházak, tavak, patakok tapasztottak az ablakhoz, és 1200 méter magasságban irigykedve néztük a biciklis turistákat, akik ezt a csodát lassabban élvezhetik. Myrdal állomáson szálltunk át a hegyi vasútra, ami a 800 méterrel mélyebben fekvő Flåmba tartott, de micsoda lélegzetelállító tájon! Völgyek, szurdokok, vadregényes erdők, alagutak között. A Kjosfossen-vízesésnél kiszálltunk, itt a görög szirén norvég párja, a huldra csábítgatta a férfiakat táncával és énekével.
Flåmból kétórás hajóút következett a V alakban egymásba érő Aurlands- és a szűk Nærøy-fjordon. A zöldben pompázó hegyek és a kopár sziklafalak még magasabbak és meredekebbek lettek, hósapkájuk továbbra is világított, ezek táplálták a vízesések dús zuhatagait, a nap sütött, a fjord kékjét lassan szelte a hajónk. Gudvangenben buszra szálltunk, s akkor ért csak meglepetés! Hajtűkanyarokkal sűrűn szabdalt, meredek úton ereszkedtünk lefelé, és minden látványos ponton megálltunk, hogy az elénk táruló csodás, szűk völgyben gyönyörködhessünk. A túra végén Vossból a fjordok és hegyek kapujaként emlegetett városba, Bergenbe vitt a vonat, és utunkat szivárvány kísérte.
BERGEN már a 4. nap volt! A zöld tornyú Domkirkében élő orgonazene fogadott. A Bryggen elején a Hanza Múzeum a kereskedők életmódját mutatja be. Zárható fakuckókban aludtak, s mindenütt bőrvödrök, szárított hal, eredeti számadások. A közeli Schøtstuenében étkeztek, találkoztak a kereskedők. Itt még kályha is volt, ami most, nyáron is jó meleget adott, biztosan azért, hogy az esernyők városában megmelegedhessen a fáradt turista.
Igaz, fújt a szél, ám ragyogóan sütött a nap, így a Fløyen-hegy következett, ahova sikló húzott fel, meseszép kilátással már a meredek úton is. A teraszról a város, az öböl, a szigetek és hegyek látványa, a hihetetlen szín- és formavilág sokáig fogva tartott.
Oslóban nem jutott időnk a várra, Bergenben nem hagyhattuk ki. Az erődöt park övezi, ágyúkkal, sétánnyal, kilátóval a kikötőre. Visszasétálva, a Bryggen színes, egymás mellé préselt faházai a Hanza-kereskedők világába, közöttük a kis sikátorok a középkorba röpítettek, csak a turistacsalogató éttermek és butikok rántottak vissza a mába, és a Torget forgataga, ahol minden kapható, amit a tenger nyújtani tud. Innen egy széles utcán tartottunk az Egyetemi negyedig. Az egytornyos Szent János-templom zárva volt, pedig igen magasra kaptattunk fel miatta. Ám kárpótolt a színház előtti és a nyolcszögletű tóhoz vezető füves-virágos, parkosított sétány, ahol fiatalok sütkéreztek a napon.
Egy kis céltalan bolyongás után, késő este indult a vonatunk OSLÓba. Költségkímélő megoldás, és nézelődni is lehet, hiszen éjszaka nem sötétedik be teljesen. A repülőn elaludtam a fáradtságtól.
Újra itthon vagyok, de hiszem, hogy még egyszer eljutok Norvégiába. Az élményeket szó vagy fotó nem tudja közvetíteni, ezt a csodát az érzékekkel lehet csak befogadni. A norvég emberek nyugalma a természetközelségből is táplálkozhat, amit ez a gyönyörű ország nyújt számukra. Kívánom mindenkinek, hogy egyszer jusson el Norvégiába.
Hálásan köszönöm az utat a Norvég Királyi Nagykövetség és a Békés Megyei Ibsen Kulturális Iroda minden dolgozójának.
Majchrics Bence
