”Az Én hangom” énekverseny döntőjéig elindítottunk egy mini interjú sorozatot. Utánanéztünk, hogy mi történt és miben változott meg az életük az egykori döntősöknek. A harmadik részben Kabai Alexet kérdeztem… Szia Alex! Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni az énekléssel? Mesélj kicsit magadról…
Ez egy érdekes kérdés, hogy valójában honnan is ered a zenei pályafutásom kezdete. Talán ez egészen a nagypapámig vezethető vissza, aki egy zenekart vezetett. Az édesapámék nyolcan voltak testvérek és mindenki játszott valamilyen hangszeren. Alkalmanként szép kis zenekar jött össze. Azt hiszem énekelni senki nem énekelt, úgyhogy amikor kezdtem érdeklődni a művészetek iránt, először zongorázni majd énekelni jártam. 11 évesen kezdődtek az énekversenyek, de ebbe nem merek belemenni, mert oldalak telnének meg a sztorikkal és élményekkel. 15 évesen jelentkeztem a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi – drámai tagozatára, ahol csodálatos négy évet töltöttem el. Itt találkoztam a színházzal, zenével és azokkal az emberekkel, akik ma is a legjobb barátaim. Az érettségi után felköltöztem Budapestre és 19 évesen elkezdődött a nagybetűs élet. Eltelt azóta lassan négy év, nagyon sok utat bejártam. Én magam mindig a zene irányába orientálódtam, az élet inkább a színház felé sodort, majd zenés darabokban kezdtem el játszani. Örülök, hogy sem a zenét, sem a színházat nem kell hanyagolnom az életemből.
2008-ban megnyerted „Az Én hangom” énekverseny II. korcsoportját. Emlékszel még rá, hogy honnan értesültél a versenyről?
Igen, emlékszem. Simon Bogi ajánlotta figyelmembe a versenyt, akivel a szentesi gimnáziumban ismerkedtünk meg. Azóta több darabban játszottunk együtt és a mai napig szoros barátság köt össze minket.
Mit énekeltél a döntőben és mi a véleményed a békési tehetségkutatóról?
A döntőben én egy eredetileg olasz dal magyar változatát énekeltem, melyet a nagyközönség Dolhai Attila előadásában ”Az ég tudja miért” címen hallhatott. Egy belső hang azt súgta, hogy ilyen stílusú dalt senki nekem fog énekelni. Gazdag élményekkel tértem haza a versenyről. Ha az embernek van célja, ez a verseny mégjobban megerősítheti abban, hogy ezt kell csinálnia. Velem ezt tette!
Jelenleg a Budapesti Operettszínházban játszol, mesélj erről?
Nehéz ezt szavakba önteni, mivel a színháznak varázsa van és aki még nem élte át ezt a csodát, annak csak javasolni tudom. Játszom a Tavaszébredésben, Az erdei kalamajkában és a Parasztoperában, ami a színész vizsgánk része volt, de olyan közkedvelt darab lett, hogy bekerült a színház repertoárjába.
Mennyiben volt önbizalom növelő a békési verseny?
Olyan zsűri előtt léphettem színpadra, akik az akkori zenei világ szakmailag elismert ikonjai voltak, és többen még ma is azok. Nekem jó érzés volt amikor Pély Barna 10 pontot adott .
Mit üzennél a 2014-ben induló énekeseknek? Miért jelentkezzenek?
Hogy mit üzennék? Bátran merjenek önmaguk lenni és ne féljenek felvállalni azt amit szeretnének csinálni. Minden ilyen verseny egy hatalmas próbatétel és egy esély arra, hogy tudják azt csinálni amit szeretnék és ez egy egyszerű szó: énekelni. Sok sikert kívánok nektek!
Köszönöm az interjút!
