A Pankastic! zenéje különleges, egyedi, mégis majd’ mindenki számára kellemes. A vájt fülűek elvárásainak a tagok lebilincselő és virtuóz játéka, míg az örömzene kedvelőinek a könnyed szövegek és fülbemászó dallamok lehetnek egyaránt kedvesek. Pálmai Pannával beszélgettem, a csapat énekesnőjével…
Szia Panna! Fantasztikus zenészekkel vagy körbe véve, kérlek mutasd be a zenekart, ki milyen hangszeren játszik…
Szia! Igen, tényleg fantasztikus zenészekkel vagyok körbe véve, szerencsésnek is érzem magam. Klarinéton játszik Seres Vilmos, aki gyakorlatilag minden műfajban otthon van, velünk van Csurkulya József, a marosvásárhelyi zseni cimbalmos. Két gitárosom Kardos Dániel és Horváth Márk, akik koncertről koncertre vetekednek a világ legjobb gitárosa címéért, valamint bőgőn játszik Lombos Pál, aki egyben a zenekarvezetői teendőket is ellátja a Pankasticban.
A stílusotokat Django – pop- ként jellemzitek. Mondanál erről pár szót, hogy mit is takar ez?
Ha szóról szóra értelmezzük a műfajt, akkor meg is érthetjük, hogy mi az. Persze akkor, ha nem a Tarantino film jut először eszünkbe a Django névről. A Django ugyanis Django Reinhardtra utal, aki a 20-as, 30-as évek nagy műfajteremtő gitárosa. Neki köszönhetjük, hogy van gipsy jazz, manouche swing, gipsy swing, ki hogyan ismeri. Erre épül a mi stílusunk is. A különlegessége, hogy a szövege és dallamvilága inkább a pop zene felé húz. A célunk vele az, hogy kitörjön a django muzsika a rétegzene kategóriából.
Hol sikerült idáig bemutatkozni és milyen elismerést kaptatok?
2014 júniusában alakultunk, ahhoz képest elég sok koncerten vagyunk már túl. A nagy bemutatkozó koncertünk a Budapest Jazz Clubban volt októberben. Nagysikerű, teltházas koncertet adtunk. Ez már önmagában is elismerés egy 2-3 hónapos zenekarnak. A Tavasz, nyár, ősz, tél című számunkat elkezdték a rádiók is játszani, ami szintén elismerés számunkra. Ami a legnagyobb dolog volt 2014-ben, az A DAL 2015-be való bejutás, amire abszolút nem számítottunk. Azt nem tudjuk, van-e esélyünk kijutni Bécsbe, de azt igen, hogy a műsor által talán közelebb jutunk a célunkhoz.
Mi a célotok a zenéléssel?
A célunk, hogy minél többen ismerjék meg et a műfajt, és gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez örömzenélés. Aki hallotta a kislemezünk anyagát és aztán eljött koncertre, egytől egyig arról számolt be, hogy ami a színpadon történik, az öröm és egymásra figyelés ad egy óriási pluszt az egésznek. Szóval a célunk, hogy ismerjék és tudják az emberek mi is az a django-pop, valamint hogy örömet okozzunk másoknak és magunknak.
Bekerültetek “A DAL” Eurovizio-s hazai előselejtezőjében. Hogyan készültök a továbbiakra és hol tartatok most?
Jelenleg azon dolgozunk, hogy milyen legyen a színpadkép, hogyan adjuk át a dalunk üzenetét. Ebben már most rengeteg munkánk van. Nem árulom el mi lesz, mindenki nézze meg . Természetesen minden koncerten élőben énekelek, de ilyen élő műsorban még sosem szerepeltem. Ez a legnagyobb feladatom most, hogy erre lelkiekben és hangilag felkészüljek. Nagyon izgulós típus vagyok…
A „Tavasz, nyár, ősz, tél” című első slágeretek már a hazai rádiókban is hallható. Valaki segíti a munkátokat, vagy tényleg ennyire népszerű most ez a műfaj?
A Pankastic managementje Pali és én vagyunk. Sokkal lelkesebbek vagyunk, mint ha egy külső ember szervezne a zenekarnak. Biztosan lenne, aki jobban csinálná, mint mi, de lelkesebbet nem találnák, az biztos. Mindamellett szerintem ez a stílus, és az élőzene egyre népszerűbb.
Január 23-án Békésen léptek fel a Magyar Kultúra Napja, illetve a Django fesztivál turné keretében. Milyen érzésekkel várjátok ezt a fellépést?
A zenekarom nagyon lelkes. Annyit áradoztam nekik Békésről és a családom vendégszeretetéről, hogy alig várják. Nyílván én is várom, hiszen mostanában ritkán jutok haza, viszont olyan emberek előtt énekelni, akik gyerekkorom óta ismernek, szerintem a legnehezebb, mert nagyon szeretnék megfelelni és a legjobbat nyújtani.
Mit üzentek a békési és környékbeli Django muzsika kedvelőknek?
Hogy nem fognak csalódni!
Köszönöm az interjút!
