Vujity Tvrtko lesz a vendége Békés városának 2015. október 16-án este, ahol egy felejthetetlen élménnyel gazdagodnak mindazok, akik ellátogatnak a Kecskeméti Gábor Kulturális Központba. Kedvcsinálóként interjú az előadóval:
A pályafutása 1991-ben, egy nem túl vidám esemény kapcsán kezdődött. Mi is történt ekkor?
19 éves voltam akkor, tolmácsként dolgoztam egy tévéstáb mellett, amikor az akkori Jugoszláviában egy éjszaka alatt körbezárták azt a területet, ahol akkor voltam. Kiderült, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a térségben, így rengeteg újság, hírügynökség, tévé és rádió engem keresett. Botcsinálta tudósító lettem, aki egy légópincében aludt, aki mellett emberek haltak meg, aki megpróbált helytállni egy véres háborúban. A sors hozta úgy: csak három hónap blokád után, kiszabadulva az ostromgyűrűből sikerült tanulnom mindazt, amit addig csináltam, vagyis az újságírást.
Később az újságírást választotta hivatásául. Hol sajátította el a szakmát?
Sok helyen tanultam és mindent megtettem azért, hogy jó újságíró legyek. Mégis, életem legmeghatározóbb élménye a Miami Egyetem kommunikációs szaka volt. Az Egyesült Államok taníttatott, máig büszkeséggel tölt el, hogy ott tanulhattam. A mai napig jóban vagyok egykori egyetememmel, ahová később többször is visszahívtak, immár vendégelőadónak.
1997 – 2014 ig a Tv2-nél dolgozott. Van-e élet a Mokka és Napló után?
Háromgyermekes családapaként mi mást is mondhatnék: persze, hogy van. Ám, mire ez az interjú megjelenik, akár nagy változások is jöhetnek, hiszen a riportkészítés, történetmesélő- újságírás életem egyik legfontosabb része. Folytatása következik…
Olyan díjak büszke tulajdonosa, mint a Joseph Pulitzer-emlékdíj, Hemingway-díj, TV2 Nívódíj, Magyar Köztársaság Honvédelmi Érdemkereszt első tagozata, Pethő Tibor-emlékérem, Szegő Tamás-díj, Magyar Vöröskereszt Médianagydíja, Széchenyi Ödön-díj, Magyar Szóvivők Szövetségének Sajtónagydíja. Melyikre a legbüszkébb és miért?
Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen rangos szakmai és állami díjak tulajdonosa lehetek, hogy az elismerések odaítélői rám gondoltak. Ugyanakkor – remélem, nem bántok meg senkit – az igazi elismerés számomra az, hogy előadói estemre mindenhol zsúfolásig megtelnek a színházak, mozik, sportcsarnokok, kulturális központok. És talán ez a legnagyobb felelősség is, hiszen amikor színpadra állok, a közönség alig pár méterre van tőlem, szemtől-szemben. Ott nem lehet másfél perc üresjárat, unalom, tartalom nélküli beszéd sem, hiszen azt ígérem az embereknek, hogy ez az este – sok nevetés, gondolkodás és világkörüli kalandozás után – sokkal erősebbé tesz. Hiszem, hogy Békésen is ez történik majd.
Ha jól értesültem, szeret kosármeccsekre járni, aminek köszönhetően élete párját is megtalálta, ezen kívül pedig 3 gyermek boldog édesapja. Hogyan telnek manapság a napjai?
Nagyon sok meghívásnak teszek eleget, a naptáram tele van lekötött előadásokkal. A tévézés sem szűnt meg csak szünetel, mire Békésen találkozunk, addigra… no, de ne szaladjunk ennyire előre…
Persze a fiúké az elsőbbség, meg a családé, amikor együtt vagyunk, akkor édesapa vagyok, aki játszik, bolondozik, beszélget, együtt tanul, szóval akkor olyan vagyok, mint a sok más szülő ebben az országban…
Október 16-án városunkba látogat. Mit üzen a békési és környékbeli lakóknak, miért lesz érdemes eljönni az előadására?
Békéscsabai előadásomra csaknem százan jöttek el Békésről, szervezett keretek közt. Talán érdemes őket megkérdezni. Amúgy már értesültem arról, hogy lesznek, akik közülük újra eljönnek. Hát, kell ennél több?
Nos, aki Békésen eljön, sokkal erősebb lesz, és azt az estét soha nem fogja elfelejteni, ezt garantálom!
Egy este, amit soha nem fog elfelejteni! Így hirdeti a műsorát. Milyen témákat fog érinteni az est folyamán?
Mindez maradjon az én meglepetésem. Legyen elég annyi: csalódott ember nem lesz azon a pénteken. Sokkal erősebb viszont annál több…
Köszönöm az interjút…
