A békési származású hegedűművész, Nagy Ivett számos sikert ért el művészként és tanárként egyaránt. Hosszú idő után ismét fellép szülővárosában, ahol a XXXIX. Békés-tarhosi Zenei Napok nyitókoncertjén a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar mellett szólistaként hallhatja a nagyközönség.
Fiatal kora ellenére rengeteg országban járt már Svájctól Japánig, hatalmas tapasztalattal rendelkezik a különböző zenei kultúrákat illetően. Mesélne arról, hogy milyen alapvető különbségeket és hasonlóságokat vél felfedezni a keleti és a nyugati világ zenei atmoszférája között?
Számomra mindig nagy öröm, és felfrissülés egy külföldi utazás. Főleg, ha kicsit hosszabb időre bele kell illeszkedni egy egészen más világba. Ilyenkor önmagamat kiüresítve, hagyom, hogy megérintsen mindaz, ami éppen körülvesz.
A különbözőségeket a történelem és a tradíciók hozzák létre, és az emberek érzelemvilágában ezek különösen is megmutatkoznak. Nehéz lenne szavakkal konkrétan megfogalmazni, hogy a zenében ez milyen lenyomatot hagy. Hiszen a zene lényege éppen a szavakkal ki nem fejezhető dolgokban áll, annál jóval mélyebb és gazdagabb megnyilatkozás. Azt viszont, hogy mi az, ami közös, úgy fogalmaznám meg, hogy van valami/valaki, aki minden értelem és érzelem fölött áll, és a zene nyelvén ezt képesek vagyunk megragadni, tükrözni.
Pedagógusként melyek azok a vezérelvek, amelyeket nélkülözhetetlennek tart a zenei nevelés során?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb az igényességre és a célokért töretlen-kitartó küzdelemre való nevelés. Ez a pálya nagyon kemény, rengeteg erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az ember megérkezzen oda, ahol a helye van. Sok a buktató, és mindig újból és újból fel kell állni, a kudarcokból meg kell tanulni még nagyobb erőt meríteni a következő kihívásokhoz. Még a sportolók csapatban edzenek, mi zenészek egyedül önmagunkra számíthatunk igazán. Csak az fog megszületni, ami legbelülről rendíthetetlenül motivál bennünket.
Véleménye szerint milyen lehetőségeket kell megragadnia egy fiatal művésznek, hogy a szakmai fejlődése töretlen legyen? Hogyan tud ebben segítséget nyújtani egy olyan zenekari tábor, mint ami a BÉTAZEN alatt kerül megszervezésre?
Minden alkalmat meg kell ragadni arra, amikor színpadon állhat. Természetesen nem lehet mindenkiből szólista, és a kamarazenélés, zenekari munka is egy nagyszerű műfaj, amihez szintén gyakorlat szükséges. Itt mindhárom dolog megtapasztalására egyszerre van lehetőség, és ezért különleges.
Az Ön számára mi teszi egyedivé, különlegessé a BÉTAZEN-t?
A gyerekkorom legmeghatározóbb élményei kötődnek hozzá. Ebben a kis városban, illetve akkor még a tarhosi Zenepavilonban, a zenei élet összes meghatározó egyénisége megfordult. A környezet és a terem fantasztikus akusztikája pedig varázslatossá tette ezeket a nagyszerű koncerteket. Számomra mindig az egyik legnehezebb és legfontosabb élmény a szülővárosomban játszani.
Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak hegedűművészként?
Hosszú távon a mindennapi fejlődés a legfontosabb, aminek egy zenész számára sosincs vége. Ezt a belső késztetést nem lehet leállítani, addig tart amíg a szívünk dobban. Fontos, hogy mindig legyenek aktuális feladatok, amikre lehet készülni, amibe a teljes odaadás során “bele lehet halni”, ami próbára tesz. És ha megküzdöttem vele, akkor erőt ad, feltöltődést-megújulást hoz. Ezt kívánom, hogy mindig találjanak rám ezek a kihívások.
