Navigáció
A BÉTAZEN egyik, kimondottan fiatal művészeket felvonultató produkcióját Hodozsó Norbert zongoraművész és Demeniv Mihály harmonikaművész közös játéka nyújtja. Az emlékezetesnek ígérkező eseményről Hodozsó Norbertet ás Demeniv Mihályt  kérdeztük. 
 
Kérem, meséljen zongoristakarrierje eddigi, meghatározó állomásairól?
 
Hodozsó Norbert vagyok. 1991. november 1-én születtem Gyulán. Tíz éves koromban kezdtem zongorázni a Sarkadi Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában. Zeneiskolai tanulmányaim alatt Nátor Éva volt a zongoratanárnőm. Tanulmányaimat a Békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam Csontos József Attila növendékeként. 2010-ben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, ahol Grünwald Béla volt a zongoratanárom. 2013 júniusában alapfokú, majd 2015 júniusában művész-mester diplomát szereztem előadóművészet-klasszikus zongora szakon.
Részt vettem Dr. Duffek Mihály, Rév Lívia, Ábrahám Mariann, Dr. Hollics László, Ludmilla Lazar, Gulyás Márta, Luis Fernando Peres, Fenyő Gusztáv és Kocsis Zoltán mesterkurzusain, amelyek hozzásegítettek a szakmai tapasztalatom bővítéséhez.
Általános iskolai, szakközépiskolai és egyetemi éveim alatt részt vettem hazai versenyeken, nemzetközi zongoraversenyen és kamarazenei versenyeken is, amelyek mind-mind életem meghatározó élményei voltak. 
Legkiemelkedőbb eredményeim a 2013 decemberében Országos Kadosa Pál Zongora Emlékversenyen elért I. díj és a 2014 decemberében az Országos Zongoraverseny magyar szerzők műveiből versenyen elért II. helyezés.
 
Ön szerint a zongora és a harmonika egy színpadon való szerepeltetése mennyire számít úttörő kezdeményezésnek? 
 
A harmonika az átlagközönség körében elsősorban szórakoztató hangszerként jelent meg, illetve könnyebb zenei műfajokban vált közismertté, de a harmonika-irodalom jelentős komolyzenei anyaggal is büszkélkedhet. Erről Demeniv Mihály Misi többet tudna mondani/mesélni. A kamarazene területén is volt már rá példa, hogy zongorakíséretes harmonikadarabok születtek. Most pedig szólódarabokkal fogunk fellépni. A harmonika meg a zongora egy színpadon való szerepeltetése mindenképpen úttörésnek számít, mert erre nem volt még példa. Demeniv Mihály hozzájárult a harmonika népszerűsítéséhez a komolyzene területén azzal is többek között, hogy a Virtuózok című műsorban megmutatta tehetségét, és a hangszert azóta is tovább népszerűsíti koncertjei révén.
 
Milyen előnyökkel járhat egy-egy zenei fesztiválon, igazán nagyszámú közönség előtti fellépési lehetőség egy fiatal művész számára? 
 
A fiatal művész számára minden fellépésnek jelentősége van. A nagyszámú közönség még inspirálóbb lehet. Ezeken  a fellépéseken lehetőség nyílik  a közönséggel való kommunikálásra a darabokon keresztül, továbbá egyfajta koncertrutin és ismeretség megszerzésére is.
 
Szorosan kapcsolódva az előzőekhez: szokott-e izgulni egy-egy fellépés előtt? Ön szerint már fiatalkorban szert lehet-e tenni egyfajta rutinra, ami segít a nehéz pillanatokban?
 
Minden koncert újdonságot jelent az előadó számára. Bármennyire jól vannak kidolgozva a darabok, mindig fennáll a tévedés lehetősége, hiszen a művész is ember. Minden az adott pillanat lelki, mentális és fizikai állapotától, illetve külső tényezőktől is függ. Egyfajta izgalom mindig van, tehát itt a fő kérdés az, hogy tudunk-e együtt élni az izgalommal, tudom-e kezelni azt. Támpontok vannak a rutinszerzésre, de sémák nincsenek. Minden művésznek magának kell kialakítani azt a módszert, ami átsegíti ezeken a nehézségeken annak érdekében, hogy az igazi előadói készség minél jobban kifejezésre jusson és a zenemű teljes szépségében hangozzék el a koncerten.
 
A továbbiakban Demeniv Mihálytól szeretném megérdeklődni, hogy a közszolgálati televízió-csatorna Virtuózok című tehetségkutató műsora mennyiben gyorsította fel népszerűvé válásának folyamatát. Hogyan éli meg a hirtelen sikert?
 
Magamnak tűzök ki célokat, olyanokat, amelyek egy lépéssel mindig előrébb mutatnak a jelenlegi tudásomnál, így igyekszem mindig a lehető legjobbat teljesíteni. Az elismerés mindenképpen fontos, de a legfontosabb, hogy sikerüljön elmondanom valamit a zene segítségével, és hogy azt megértse a közönség. Különösen jó érzés, amikor a zene mögé gondolok valami tartalmat és azt sikerül átadni a hallgatóságnak. A virtuózokban, amikor az első fordulóban az Impasse-t játszottam, Batta András szó szerint azt mondta el, amit én gondoltam a darabról – ezek az élmények a fontosak. A harmonika megismertetése, megszerettetése szempontjából mindenképpen fontos volt a Virtuozók, mert a többség nemigen tudta miféle hangszer ez, és mire képes a klasszikus zenében. Örülök, hogy be tudtam mutatni a műsorban, s hogy a harmonika megkedveltetésében nekem is részem van.
 

 
Köszönöm az interjút!