Navigáció
Apáti-Nagy Lajos és Gazsó János békési fényképészek a kezdetektől készítenek képeket a békési Belencéres Néptáncegyüttes tagjairól, fellépéseikről, vagyis lassan már 10 éve. Ezekből a képekből készült válogatás, melyet a nagyközönség a Kecskeméti Gábor Kulturális Központban 2015.06.25. – 07.13. között tekinthet meg a XXXIX. Békés-tarhosi Zenei Napok alkalmából. A táncosok, tiszteletük jeléül bemutatót tartottak a kiállítás megnyitóján, 2015.06.25-én. Két szólótáncos: Kovács Anna és Izsó Lajos Hunor képviselte a Belencéres Néptáncegyüttest, akik szeghalmi magyar táncokat adtak elő. A kiállítást a táncegyüttes művészeti vezetője, Mahovics Tamás néptáncpedagógus, a Népművészet ifjú Mestere nyitotta meg, ezekkel a szavakkal:
„Képíró. Így nevezték eleink e szép mesterséget, amely festék és ecset nélkül, hosszú órákon át tartó pózolást elkerülve örökítette meg alanyát. A 19. század második felétől a nagyra becsült mesterek vándorfényképészként járták a vásárokat, kisebb településeket. Azokból az időkből fennmaradt fotográfiákról, komoly ábrázattal néznek ránk, életük egyik legemlékezetesebb pillanatát megélő korabeli embertársaink.
Idővel általánossá vált, hogy minden nagyobb településen létesült fényképész műhely, de a kamera elé állni mindig ugyanolyan ünnepélyes maradt. Talán mára a digitális technika és a szelfik korában kicsit vesztett fényéből a megörökítendő pillanat, de még ma is vannak olyan mesterek, akik megőrizték az igényt és lehetővé teszik a fotográfia elkészülésének ünnepélyességét. Mi békésiek azon szerencsések közé tartozunk kiknek közelében él két olyan „képíró”, akik azért dolgoznak, hogy a fényképezés ünnep legyen és az ünnepen készült képek értékesek maradjanak mindannyiunk számára. Szerencsések vagyunk mi békési néptáncosok, mert nagyon jó minőségű, nagy mennyiségű fotó marad rólunk az utókor számára. A mennyiség természetesen nem megy a minőség rovására. Azt is elárulom, hogy véleményem szerint miért. Apáti-Nagy Lajos és Gazsó János fotói elkészültekor a képírás szakértelme mellett a szeretet az amely a kamera mindkét oldalán jelen van és a gépben megszületendő fotográfiáról minden esetben leolvashatóak. A fotózás és az emberek szeretete hatja át minden munkájukat. Ezt a szeretetet most meg is köszönném és elmondom nekik, hogy kölcsönös. Jelen kiállítás képeinek kb. 80 %-a a Belencéres székházában a „Táncházban” volt látható először, a LISZ Kft-nek és Méri Zoltánnak a személyes támogatásával jött létre a táncházzal egy időben. A művészi igényességgel készült képeken a Belencéres táncosai és néhány esetben a Suttyomba zenészei láthatóak. A 10 éves jubileum kapcsán merült föl bennünk, hogy készítsünk egy emléket az együttes táncosainak részére. Természetesen nem volt kérdés, hogy kik készítsék a fotókat. Ezen munka eredménye a nagyméretű csoportkép és a tabló, ez utóbbi grafikai tervezését Salamon Roland készítette. A kiállítást fogadják nagyon sok szeretettel.”
 
A fotók július közepétől visszakerülnek a Petőfi utcai táncházba, ahol reméljük még nagyon sokáig gyönyörködhetünk bennük és számuk idővel még gyarapodni is fog.