Telt ház előtt, vastapssal végződött a XL. Békés-tarhosi Zenei Napok nyitóhangversenye, melyet idén is a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar adott a békési kulturális központ színháztermében 2016.06.19-én. Rendhagyó módon most Somorjai Péter karnagy dirigálta a zenekart, aki az együttes állandó karmesterének, Gál Tamásnak is tanítványa volt egykoron.
Az est két meglepetés dallal kezdődött, a hagyományos Szokolay Sándor: Tarhosi fanfárját követően, stílusosan egy-egy Kodály művel, a Székely fonó című szerzeményéből egy részletet hallhattak az érdeklődők A csitári hegyek alatt… címmel, valamint felcsendült a Ne búsuljon senki menyecskéje című dala is.
Előadta az est folyamán szólistaként még hallható Vámosi Katalin operaénekes, a szegedi IX. Centenáriumi Nemzetközi Simándy József Énekverseny díjazottja, aki a zsűri különdíjaként, a Békés-tarhosi Zenei Napok szervezőinek felajánlásaként kapta a nyitóhangversenyre a fellépési lehetőséget. Zongorán kísérte: Bereczki Julianna békési zongora-és csembalóművész, a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar tagja.
A ráhangolódást követően, Závogyán Magdolna, a fesztivál fővédnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára megnyitó beszédében kiemelte a hármas évfordulót: a tarhosi Énekiskola alapítójának, Gulyás György születésének 100., az Énekiskola megalapításának 70. és a Békés-tarhosi Zenei Napok 40. jubileumát. Az alapító, aki Köröstarcsán született, elmondása szerint a világháború után szinte a semmiből hozta létre a később világhírűvé vált iskolát. „Elhivatottsága nemcsak az ügyet vitte sikerre, de növendékeire is nagy hatással volt. Sokan közülük mondják: az itt eltöltött éveknek emberformáló ereje volt. /…/ Az országos ismertségre szert tevő Énekiskola olyan neves művészeket nevelt ki, mint Szokolay Sándor Erkel Ferenc-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt, Bozay Attila Kossuth-díjas zeneszerzőt vagy Csukás István Kossuth-díjas írót.”
Az est első, a műsortervben is szereplő, hivatalosan felcsendülő műve Mozart: Figaró házasságából (K.492) a nyitány volt, melyet, mint tudjuk – szokásához híven – utólag komponált a szerző, ez esetben azonban a nyitány zenéje nem áll kapcsolatban magával a darabbal, csak annak hangulatát, a “bolond nap” zűrzavarát, mámorát és életigenlését tükrözi.
A gyönyörű, erőteljes, angyali hangú Vámosi Katalin operaénekes előadását a második, szintén Mozart által szerzett olasz nyelvű áriában csodálhattuk meg ismét, címe: Ch’io mi scordi di te? ….Non temer, amato bene (K505), mely magyar nyelvű fordításban annyit jelent: “El foglak felejteni?…Félek soha, szerelmem.“ Zongorán közreműködött ismét Bereczki Julianna zongora-és csembalóművész, aki Fejesné Pálfy Zsuzsa irányításával Békésen kezdte valamikor zenei tanulmányait.
Majd zárásként a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar előadásában Dvorak: VIII. szimfóniája adta meg az est igazi felfelé emelkedő ívét, a szimfónia 4 tételében megelevenült a természettel való ünnepélyes és boldog találkozás hangulata, egy romantikus látomás egy ősi várról, melynek romjai letűnt dicsőségről regélnek, illetve egy cseh népdalelemekből szerkesztett dal is.
A komolyzenei előadás végén, a kulturális központ kápolna termében Izsó Gábor polgármester úr pohárköszöntőjében visszautalt kedves jelmondatára, melyet minden évben, de legalább a zenei napok idején mindig szívesen emleget: „Tahos nem volt, hanem lesz!”.
